Meddőségről akkor beszélünk, ha védekezés nélküli rendszeres házasélet mellett egy év alatt sem következik be a terhesség. Ez a probléma a párok 15 – 20 %-át érinti.

A gyermektelenség hátterében nemcsak a nők megbetegedései állhatnak, számos esetben a párok férfitagjai okolhatóak a sikertelenségért. A meddőségi kivizsgálás kezdeti lépései között ezért indokolt a férfiakat mielőbb andrológushoz irányítani.

A női meddőséget számos eltérés okozhatja, de leggyakoribb okai: a petevezetők károsodása, a peteérési rendellenességeket okozó hormonzavarok, valamint az endometriózis.

Néhány esetben speciális eltéréseket találunk a gyermektelenség hátterében. Ilyenek lehetnek egyes immunológiai problémák, véralvadási zavarok vagy anyagcsere-betegségek, mint például a coeliakia, melynek szűrését rendelőnkben rutinszerűen végezzük.

Éppen a szerteágazó háttér miatt célszerű ezzel a speciális problémával olyan szakembert fölkeresni, aki az általános nőgyógyászat mellett ezen a szakterületen szerzett gyakorlatot.

A gyermektelenség hátterében álló leggyakoribb okok felsorolásakor az alábbiakat szükséges megemlíteni:

A petevezető károsodása vagy elzáródása. A petevezető károsodását elsősorban a petevezeték gyulladásos megbetegedése eredményezi (salpingitis). A legtöbb eset hátterében a Chlamydia fertőzés áll. A petevezető gyulladása gyakran észrevétlen marad, azonban fájdalommal és lázzal is járhat. A gyulladás megzavarhatja a megtermékenyülést, továbbá a méhen kívüli terhesség kockázata minden lezajlott petevezeték-gyulladással nő. Ugyancsak gyakran látunk tubaelzáródást előzményi műtétek, pl. vakbélműtét vagy terhességmegszakítást követően is.

A női meddőség másik nagy csoportját a hormonális problémák jelentik. Ezekben közös, hogy a peteérés nem következik be, így az érett petesejt hiányában megtermékenyülés sem jön létre. Problémák adódhatnak az agyalapi mirigy, a petefészkek, a pajzsmirigy, a mellékvesekéreg működésével. Rendelőnkben lehetőség van a hormonvizsgálatok teljes körű kivitelezésére.

Külön megemlítendő gyakorisága folytán a magas LTH (hyperprolactinaemia) A prolactin hormon felelős az anyatej termelődésért. Szintje magas terhesség vagy szoptatás alatt, ilyenkor természetes gátja a rendszeres peteérésnek. Azonban ettől eltérő esetekben a hormonszint alacsony értékei a normálisak a rendszeres ciklus és normális peteérés biztosítása céljából. Ha a prolactinszint megemelkedik, az agyalapi mirigy daganatos megbetegedésére kell gondolni, de bizonyos gyógyszerek hatására is megemelkedik. A terhességtől, illetve szoptatástól függetlenül megjelenő tejtermelés, emlőváladékozás jelezheti a magas prolactin szintet.

Policisztás ovárium szindróma (PCOS). Az egyik leggyakoribb hormonzavart okozó eltérés. Tünetei között a túlsúly vagy fokozott szőrzetnövekedés mellett a vérzészavar és következményes anovulatio emelhető ki. A petefészkekben apró kis ciszták szaporodnak fel, valódi peteérés azonban nem történik. A peteérés elmaradása mellett sok esetben a cukoranyagcsere zavara is fennáll. A betegség kitartó komplex hormonkezeléssel kezelhető, tovább…

Korai menopauza jelentkezik, ha 35 éves kor előtt elmarad a menstruáció és megszűnik a peteérés. Bár a háttérben álló okot gyakran nem ismerik, bizonyos kórképeket kapcsolatba hoztak már a korai menopauzával, ide értve a különböző immunbetegségeket, sugár- vagy kemoterápiás kezelést és a dohányzást.

Endometriózisról akkor beszélhetünk, ha a méhnyálkahártya a méh üregén kívül ágyazódik be és növekedésnek indul. Jelenléte befolyásolja a petefészkek, a méh és a petevezetők működését. Ezek a beágyazódott szövetek rendesen reagálnak a hormonális ciklusra, növekednek, majd minden hónapban nyálkahártyájuk vérzés kíséretében lelökődik, párhuzamosan a méh nyálkahártyájával. Ez a folyamat hegesedéshez vezethet. Nagyon gyakran van jelen kínzó kismedencei fájdalom és meddőség alakul ki.

A meddő pár kivizsgálása

A pár női tagja esetében a vizsgálat rutin nőgyógyászati vizsgálattal veszi kezdetét, kismedencei ultrahangvizsgálattal kiegészítve. Lehetőség szerint ezt érdemes a ciklus középső időszakában elvégeztetni, hiszen a peteérés megléte döntő jelentőségű. Nem feledkezünk el a cytológia elvégzéséről, érdemes Chlamydia tesztet is készíteni.

A ciklus adott napjain hormonszint-meghatározásokra van szükség, a korábban gyakran javasolt ébredési hőmérséklet mérése mára már veszített jelentőségéből.

A PCT során a közösülést követően eltávolítjuk a méhnyak-nyákot és ebben vizsgáljuk az élő spermiumok számát. Segítségével fény derülhet arra, ha esetleg a teherbeesést a nyákban jelenlevő antitestek gátolják. A vizsgálatot ovulatio előtti napokban kell elvégezni, az együttlétnek legalább 5 órával kell megelőzni a mintavételt.

A petevezetők átjárhatóságának vizsgálata a kivizsgálás egy következő foka. A HSG során kontrasztanyaggal vizsgálható a petevezetők állapota, gyakorlat esetén van lehetőség UH-os átjárhatósági vizsgálat végzésére is.

Legmegbízhatóbb megoldás, ha laparoszkópos műtéttel vizsgáljuk a kismedencei szerveket, miközben a hiszteroszkópia alkalmazásával a méh üregét ellenőrizhetjük. Ebben az esetben derülhet fény egyéb társult ok meglétére, pl. az endometriozis csak így diagnosztizálható.

A kezelés

Mindig az okok ismeretében lehetséges. Egyszerűbb esetben – amennyiben hormonális probléma áll a háttérben – gyógyszeres kezeléssel kiváltható a peteérés.

Az inszemináció (AIH/AID) módszerét elsősorban akkor alkalmazzuk, ha az ondó minősége nem teszi lehetővé a spontán teherbeesést, vagy a cervicális nyákban nem kellő számú hímivarsejtet találunk.. A peteérést serkentő gyógyszerek alkalmazása után a spermiumokat feljuttatjuk a méhbe, ezáltal elősegítve a megtermékenyülést.

Ha a petevezetők átjárhatósága akadályozott, akkor műtéti úton lehet esély az elzáródás megszüntetésére, ennek hiányában csak IVF jöhet szóba.

A „lombikbébi” (IVF) eljárás során szintén peteérést elősegítő gyógyszereket alkalmaznak, majd a megérett petesejteket leszívják a petefészekből. Az előzetesen előkészített spermiumokkal megtermékenyítik a petesejteket, majd az így keletkezett elő-embriókat néhány napig megfelelő környezetben tartják, az osztódásokat figyelik. A sejtcsomókat ezután bejuttatják a méhbe, ahol szerencsés esetben megtapadva létrejön a terhesség. A fel nem használt elő-embriókat lefagyasztják.

A meddőség kezelése függ a meddőség okától, attól, hogy milyen régen áll fenn ez az állapot, mennyi idősek a partnerek és természetesen attól is, hogy milyen személyes elképzelések vannak, mire nyitott a házaspár. Sajnos az esetek közel 1/3-ában nem találunk kézzelfogható okot a gyermektelenségre, ilyen esetekben a meglévő terápiás fegyvertárból mielőbb a személyre szabott kezeléseket kell választani.

A meddőség kivizsgálásának szakmai protokollja