Vérzészavarok diagnosztikája és terápiája
A menszesz a hölgyek többségénél rendszeresen jelentkező vérzés, mely a megtermékenyülés elmaradását követő méhnyálkahártya leválás idéz elő. Két egymást követő menstruációs vérzés első napjai közötti átlagosan 28 nap telik el, ezt nevezzük ciklushossznak. Ebbe beleszámítódik a menstruációs vérzés is.
Semmilyen aggodalomra nem ad azonban okot, ha a ciklusok ennél néhány nappal rövidebbek, esetleg hosszabbak. Mint ahogyan a menstruációs vérzés mennyisége sem állandó, azt is természetesnek tekintjük, ha a ciklusok hossza ugyanazon nőnél egy-két napos különbséget mutat. Az élettani hormonális működést bonyolult szabályozó mechanizmus irányítja, melyet számtalan tényező befolyásolhat. A nőgyógyászati okokon túl, a stresszes életmód, a nem megfelelő táplálkozás, erőteljes fizikai aktivitás egyaránt befolyásolhatja a ciklus hosszát és a vérzés mennyiségét is.
A vérzés mennyiségének pontos megítélése is nehézkes, így inkább a vérzéses napok száma, az elhasznált tampon vagy betét mennyisége alapján tudunk következtetni az átlagosnál kevesebb vagy bővebb vérvesztésre.
Ha menstruációi kezdetektől bővebbek, ennek oka lehet a véralvadási rendszer zavara, így indokolt ennek vizsgálata is. Ha a vérzések mennyisége csak a későbbi időszakban nőtt meg, úgy inkább nőgyógyászati okokra kell gondolnunk. Ugyancsak kóros kisebb-nagyobb véralvadékok jelenléte. Általában elmondható, hogy a fogamzásgátló tabletták rövidítik a menstruációs vérzés hosszát és mennyiségét.
Ha a menszesz 21 napnál gyakrabban, vagy 35 napnál ritkábban jelentkezik menstruációs zavarra kell gondolni. A túl gyakori vérzés –polimenorrea– hátterében szervi elváltozás (gyulladás, cysta, daganat) vagy hormonális egyensúlyzavar állhat. Emellett a fokozott vérvesztés önmagában is veszélyes hiszen hosszú távon akkor is vérszegénységhez vezet, ha az egy alkalommal történő vérvesztés nem látszik jelentősnek.
Az oligomenorrea vagy túl ritka havivérzés hátterében legtöbbször a hormonális rendszer nem kielégítő működése áll. Mivel ilyen esetekben általában a peteérés is elmarad, azoknál a hölgyeknél akik terhességet terveznek a hiányzó tüszőérést gyógyszeres kezeléssel kell megindítani, melyet aztán folyamatos vizsgálattal kell ellenőrizni.
Amenorreáról akkor beszélünk ha a menstruáció tartósan elmarad. Ha a vérzés a serdülés korában sem jelentkezik beszélünk primer-vagy elsődleges amenorrhoearól – gyakran komoly nőgyógyászati fejlődési rendellenességek állnak a háttérben, ha a már rendszeresen meglévő vérzés marad el –secunder vagy másodlagos amnorrhoearól beszélünk. Mindkét esetben indokolt a mielőbbi szakorvosi vizsgálat.
Ovulációs, középidős vérzés: az ovuláció idejében inkább csak óráig, esetleg egy-két napig tartó kevés vérzést ovulációs vérzésnek is nevezzük, általában kórkép nem áll a háttérben kezelni csak akkor kell, ha ez a páciensnek problémát okoz.
Pre- és posztmenstruációs (elő- és utó-) vérzés: Ilyenkor a szabályos menzesz előtt, illetve után egy-két napon át kevés vérzés, barnás folyás jelentkezik – mindig felveti a hormonális egyensúly zavarát- kivizsgálást és kezelést igényel.
Premenstruális szindróma: a havi vérzés előtti napokban jelentkező feszültség, nyugtalanság, amely a menzesz kezdetén megszűnik. Tünetei három csoportba oszthatók: ödéma képződés, pszichés zavarok (pl. idegesség, álmatlanság, depresszió stb.) és fejfájás. Az okok nem kellően ismertek (talán a fokozott aldoszteronszint felelős), ezért a kezelés a tünetekre összpontosít.
Dysmenorrhoea: görcsös alhasi fájdalommal kísért menzesz. Lehet elsődleges, amikor az első ciklus megjelenésétől jelentkezik, és másodlagos, amikor a későbbi évek során kezdődik. Mindig kivizsgálást indokol, hátterében gyakran endometriozis áll.
Vérzészavar panasz esetén az elsődleges a szokásos nőgyógyászati vizsgálat kivitelezése. Szabálytalan vérzés forrása lehet a méhszáj eltérése, esetleg méhszájpolyp. Az UH vizsgálat során láthatóvá tehetők anatómiai eltérések,pl. myómagócok, endometrium polypok.
Ha a vizsgálatok során nem igazolódik anatómiai eltérés, akkor a szükséges laborvizsgálatok során a nemi mirigyek szabályozását végző női hormonok meghatározása válik szükségessé.