Méhszáj eltérése

A méhszáj felszínének eltérései kapcsán sok esetben a laikusok „méhszájseb”kialakulásáról beszélnek. Ezek az elváltozások számos esetben a hölgyeknek semmiféle tünetet nem okoznak, időnként azonban szabálytalan vérzés formájában hívják föl magukra a figyelmet. Különösen így van ez egy esetleges előrehaladottabb méhszájdaganat esetén. A méhnyakrák leggyakoribb kiindulópontja – a tudomány jelenlegi állása szerint – a méhszájon lévő laphám és a nyakcsatornában levő mirigyhám találkozásánál elhelyezkedő ún. junkcionális terület, illetve ennek elmozdulása nyomán gyors osztódással keletkező transzformációs zóna. E két zóna egy egészséges nőben is folyamatosan és jelentősen változtatja a helyét

Magyarországon a méhnyakrákszűrés alkalmával sejtmintát veszünk, mely kenet formájában eljut egy citológiai laboratóriumba, ahol azt mikroszkóp alatt megvizsgálják, és olyan sejteket keresnek, amelyek a rákot megelőző vagy rákos elváltozásra utalhatnak.

A leleten régebben a CIN (Cervicalis Intraepithelialis Neoplasia) névvel illettünk, ma a SIL (Squamosus Intraepithelialis Laesio) elnevezést használjuk, és a Bethesda-klasszifikáció jelölései alapján megkülönböztetjük az alábbi elváltozásokat:

  • LSIL vagy LGSIL azaz low-grade SIL-t
  • HSIL vagy HGSIL-t, azaz a high-grade SIL-t, illetve
  • ASCUS (Atypical Squamous Cells of Undetermined Significance) vagyis bizonytalan elváltozásokat.

A LSIL-ben a diszplasztikus sejtek a hám alsó harmadát foglalják el, a HSIL-hez tartozó elváltozásokban pedig az alsó harmad határától fölfelé a teljes hámszélességig terjedhet a diszplasztikus sejtek által elfoglalt terület. A rákmegelőző állapotok mindkét irányban egymásba átalakulhatnak, de minél előrehaladottabb a folyamat, a regresszió aránya annál kisebb, és a progresszió lehetősége annál nagyobb. Az LSIL-ből mai tudásunk szerint átlagosan 5–20 év alatt fejlődik ki a rák.

A leleten előfordulhat a Papanicolaou-skála is:

  • P1-2 normál
  • P3 bizonytalan
  • P4-P5 rákmegelőző, rákos állapot.