Inzulin resistencia
Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy az inzulinérzékeny szövetek (máj, perifériás szövetek: agy, izomszövet, zsírszövet) inzulin jelenlétében a normálisnál kevesebb glükózt képesek csak felvenni, ami azt eredményezi, hogy a normális biológiai válasz létrejöttéhez jóval magasabb (kóros mennyiségű) inzulin mennyiségre van szükség
Az inzulinérzékeny szövetek a károsodás miatt csak az átlagosnál nagyobb mennyiségű inzulin jelenlétében képesek felvenni a glükózt.
Ezt az extra inzulin szükségletet a hasnyálmirigyben lévő Langerhans-szigetek ß-sejtjei fokozott inzulintermeléssel, egy bizonyos határig képesek kielégíteni. Azonban kezelés nélkül, a ß-sejtek kimerülnek, és már nem lesznek képesek a fokozott mennyiségű inzulin előállítására.
A szénhidrát anyagcsere zavara az életmód megváltoztatását teszi szükségessé: törekedni kell testsúly normalizálására, azonban tartózkodni kell a túlzott energia bevitel korlátozásától is, figyelni kell a túlzott szénhidrát és zsír bevitel mellőzésére, fontos a rendszeres testmozgás és a táplálkozás megreformálása.
Jelenlegi ajánlás szerint az akut anyagcsere-kisiklással nem járó esetekben, egyéni mérlegelés alapján megengedhető az intenzív életmódkezelés önmagában, azonban 6-8 hét után ha nem elegendő, javasolt a gyógyszeres kezelés, pl.a metformin (első választandó gyógyszer) terápia beállítása. ( Ez az európai ajánlás is.)
Célértékként minden kezelési fázisban a <7% HbA1C-érték szerepel. Terápiaváltás szükséges, ha az alkalmazott kezelés a kívánt glykaemiás kontrollt (<7%HbA1C 3 hónap elteltével sem biztosítja.
Az insulin resistencia felismerését hivatott szolgálni az un. HOMA index.
Ez az éhomi vc és az éhomi inzulin szorzatából számolandó ki HOMA-IR: évcxéins/22,5. Nem lehet több, mint 5,4. Amennyiben magasabb, akkor ez azt jelenti, hogy Ön inzulin rezisztens.