Tumormarkerek

Tumormarkereknek nevezzük azokat az anyagokat, amelyek a daganatos beteg testnedveiben emelkedett mennyiségben vannak jelen, míg a nem daganatos egyének testfolyadékaiban csak minimális mennyiségben vagy egyáltalán nem mutathatók ki.
A tumormarkerek egy része magában a daganatsejtekben található és onnan is mutatható ki, míg másik részük a daganatot körülvevő testnedvekből vizsgálható erre kidolgozott laboratóriumi módszerekkel.
Az onkológiai gyakorlat számára az ideális segítséget az jelentené, ha a tumormarkerek már a betegség korai stádiumában jeleznék a daganat fennállását, tájékoztatnának a tumor növekedéséről, áttétképződéséről és a kezelés eredményességéről. A módszernek azonban jelentős korlátai vannak, amelyek részben a daganatsejtek biológiai tulajdonságaival, részben az eljárás sajátosságaival függnek össze.

A módszer kevés kivételtől eltekintve rákszűrésre, a rák korai felismerésére nem alkalmas. A már felismert daganatos folyamatok követésére viszont rendkívül hasznos és megbízható eljárás. A vizsgálat elsősorban a kezelés eredményességének és a betegség prognózisának megítélésére szolgál. A sorozatban végzett észleléshez szükség van egy kiindulási „egyéni alapérték” meghatározáshoz, amelyhez a továbbiakban viszonyítani lehet a későbbi értékeket.

A tumormarkerek meghatározása vérvétellel történik. A vért éhgyomorra, vénából veszik.

A mindennapi onkológiai gyakorlatban alkalmazott legfontosabb tumormarkerek a következők:

Tumormarker Rövidítés Onkológiai alkalmazás
Alfa-foetoprotein AFP máj- és csírasejtes tumorok
Cancer antigén 125 CA 125 petefészek tumorok
Cancer antigén 15,3 CA 15,3 emlőrák
Cancer antigén 72,4 CA 72,4 gyomorrák
Cancer antigén 19,9 CA 19,9 hasnyálmirigy
Carcinoembrionális antigén CEA emésztőszervi rákok
Neuronspecifikus enoláz NSE kissejtes tüdőrák
Prosztataspecifikus antigén PSA prosztatarák
Squamous cell carcinoma antigén SCC laphámsejtes rákok
Szöveti polipeptid antigén TPA hólyag- és tüdőrák
Szöveti polipeptid-specifikus antigén TPS áttétes emlőrák